A füvet rendszerint marijuanás cigaretták formájában szívják el, tisztán vagy dohánnyal keverve. A marijuanás cigaretták neve a fogyasztók szlengjében joint (dzsodzsó, spangli). A joint sodorható kézzel, illetve erre alkalmas készülékkel is. A joint egyik végébe rendszerint összecsavart kemény papírt tesznek (ez tölti be a füstszűrő szerepét), a másik végét szívás közben folyamatosan nyálazzák, hogy ne égjen olyan gyorsan. A hasist szintén keverhetik dohánnyal (előtte felmelegítik és apró darabokra morzsolják szét). Egyéb fogyasztási módszerek: pipa, bong, vaporizer. A bong működési elve: a marijuana füstjét beszívás előtt átszűrik valamilyen folyadékon (általában vízen), így egyrészt csökken a füstben lévő karcinogének és egyéb szennyeződések mennyisége, másrészt a víz lehűti a füstöt, ami így nem irritálja annyira a tüdőt. A vaporizer a füvet olyan hőmérsékletre (kb. 200 C) melegíti fel, amelyen az aktív hatóanyagok (THC) már eltávoznak belőle, de káros égéstermékek még nem keletkeznek, ennek majdnem tiszta THC-tartalmú füst az eredménye. A jointok hatékonyabbak (magasabb THC/égéstermék arányt eredményeznek), mint a bongok, valószínűleg azért, mert a bongokban a víz a THC egy részét is "kimossa" a füstből. Az említett módszerek mellett a füvet és a hasist meg is lehet enni, de ez a módszer csak akkor hatásos, ha előtte a szert felmelegítik, hogy aktiválódjon benne a THC (pl. vajban párolják, majd az így elkészített magas THC-tartalmú vajjal sütnek-főznek). A drog megevése esetén a hatás lassabban jön be (egy-két óra), és hosszabb ideig is tart (4-6 óra), továbbá nem kontrollálható olyan pontosan a dózis, mint elszívás esetén. Egyes használók szerint minőségi különbség van a szívott és a megevett fű vagy hasis hatása között. A marijuanaszívásnak kialakult etikettje, szabályai vannak. A joint (vagy pipa) körbejár, mindenki szív egy slukkot, és bent tartja, ameddig bírja vagy akarja (minél tovább van a füst a tüdőben, annál több THC szívódik fel a tüdő falában lévő vérerekbe). A jó minőségű marijuanából általában két-három mély slukk elég a - fogyasztók szóhasználatát átvéve - "beálláshoz" (betépéshez). Az első slukk hatása rendszerint tíz másodpercen belül "bejön", az ezt kísérő érzetek egyénenként változhatnak. A testet általában elönti egy bizsergető hullám, ami olyan érzéssel jár együtt, mintha az agy "átkapcsolna egy másik hullámhosszra". A további slukkok ezt a hatást mélyítik el, számtalan egyéb kísérőjelenséggel kombinálva. A kezdeti fázist rendszerint enyhe stimuláltság jellemzi, ez később nyugodt, szemlélődő hangulatba alakul át, amelyet kellemes közérzet, esetleges befelé forduló tendenciák jellemeznek. A drog hatása kb. két-három óra múlva elmúlik, az enyhe befolyásoltság érzete azonban több napig is tarthat.